2 Crazy Girls

A blog 2 őrült csajról szól, akik nagyon jó barátnők. Egyszer úgy döntenek, hogy Elköltöznek Londonba, és ott élik nem hétköznapi életüket. Az egyik kaland során találkoznak a 1D-vel.

Csoport

Csináltunk egy csoportot, ahol mindig tudjátok, hogy mikor jön a következő rész és írhattok véleményt is. :) Csatlakozzatok! :DD

Link: https://www.facebook.com/groups/580802428636919/

A koncert

Hellóóó :D Olvassatok! :)

 

*Loren szemszöge*

Liam szülinapja. Már tegnap megtartottuk, mert valami dolguk van a fiúknak. Nagyon jó volt, bár mindenki elég kómás.

-Elizabeeth! - kiabálta Lou, mostanában ez a szokása.

-Mit is mondtál? - kérdeztem tőle kedvesen, túl kedvesen is hogy tudja, ezért kinyírom.

-Elizabeth. - vigyorgott, csak a szememet forgattam.

-Biztos élni akarsz karácsonykor is?

-Nyugi! - szólt közbe Cindy - Inkább mondd neki! - fordult Louis felé.

-Vagy előbb meg is ölheted. - mondta vigyorogva a göndör, és kinyújtotta a nyelvét.

-Na szóval az van, hogy tudod, mondtuk, hogy ma dolgunk van azért nem lehet ma Liam szülinapja..hát az a dolog egy koncert és el kéne jönnötök - hátrált, tudja, hogy semmi pénzért nem mennék el egy koncertre.

-Én nem az is biztos - tudtam hogy muszáj lesz.

-Jó, akkor most menjetek öltözni, 6-ra ott leszünk értetek - adott egy puszit a fejemre Zayn és kitolt minket az ajtón.

Egész hazafelé vezető úton Cindynek mondtam a magamét, hogy 100% hogy nem megyek oda. Szegény csak bólogatni tudott, annyit magyaráztam, és szerintem már elege lehetett belőlem. Sose baj. Igen, sajnos ilyen önző dög vagyok.

Míg barátnőm készülődött én filmet néztem és nem nagyon izgatott, hogy fél hat. Halál nyugodtan ültem a notebookommal a kezemben. Pontosabban az ölemben.

Aztán valaki berontott, hát ki, vagyis kik lehettek. Hát Lou és Z. Ketten nyaggadtak, hogy menjek már öltözni, mert nem lesz belőlünk semmi. Végül (rá negyed órára) beadtam a derekam, azzal a feltéétellel, hogy a backstage-ben maradok és sokba kerül ez nekik. Ja meg az ürügyük az volt hogy be akarnak mutatni, mint 1D barátnő. Juj, de izgi. Se.

Louis adott egy csókot és felrángatott az emeletre, hogy ő majd felöltöztet. Ez lett a végerdmény (http://www.polyvore.com/cgi/set?id=77814228). Hát oké.

Mikor odaértünk hatalmas sor állt, pedig még volt két óra. A fiúk még beszéltek egy két emberrel, aztán az öltözőben hülyéskedtek. És eljött a nyolc óra.

Cindy az teljesen be volt zsongva, így a VIP részről nézte míg én elvoltam hátul a telefonommal.

Vége lett az utolsó előtti számnak és akkor, Haz felhívta Cindy-t a színpadra, mint barátnőjét. És akkor én is meghallottam a nevem. A nézőtéren rengeteg lány volt. Szerintem sose láttam ennyit egyszerre. Na szóval felhívott Lou a színpadra, mint barátnője, mosolyogtam és integettem egy sort, majd kikaptam a mikrofont a kezéből.

-Sziasztok - mindenki sikított, csak nem tudom miért - Először is. Jól érzite magatok? - kiabáltam, most hangosabban sikítottak - Akkor jó. Másodszor. Ugye mindenki tudja, hogy ma van Liam barátunk szülinapja?! Szóval egyszerre énekeljük el neki a Happy birthday-t! Fiúk ti is, és Cindy is. Elkezdtem majd mindenki csatlakozott, közben a szabad kezemmel úgy csináltam, mint aki vezényel - Hú. Nagyon ügyesek voltatok - megtapsoltam őket - Jöjjön az utolsó dal, és mégegyszer Boldog szülinapot Leeyum. Jó éjszakát!

Mikor visszaadtam Louisnak a mikrofont odasúgtam neki, hogy tényleg sokkal fognak tartozni.

Vége lett a koncertnek, a fiúk kiraktak minket a háznál és elbúcsúztunk.

-Holnap kilencre itt vagyok érted - kacsintott Lou és beszállt a kocsiba.

A romantikus fiú

Hali mindenkinek bocsi hogy csak most hozom. Szídjatok le engem nyugodtan a cindyloren1@zoho.com email címen. :D

*Cindy szemszöge*

 

Mivel tegnap jött Loren családja úgy gondoltuk, hogy kedveskedünk nekik. Lorennel reggel elmentünk vásárolni és reggelit csináltunk nekik, hogy megmutassuk, hogy milyen jól élünk együtt. Én még mindig egy kicsit beteg voltam, de próbáltam leplezni. Sikerült. Néha köhintettem egyet és kifújtam az orrom. Azt mondtam, hogy allergiás vagyok. Ha hazamennek, tuti elmesélnék anyunak, hogy megbetegedtem és akkor egész nap csak hívogatna, és nem hagyna békén. Amikor mindenki felkelt megterítettünk és megreggeliztünk. Csináltunk palacsintát és gófrit is. A palacsinta tészta felét még az elején kiborítottuk Lorennel de mielőtt észrevették volna gyorsan feltöröltük. Utána elmentünk felöltözni. Harry mondta, hogy reggel valamikor felhív. Hát hívott is.

-          Szia, szívem. Jó reggelt.

-          Szia, Harry. Jó reggelt. – Halottam a hangján hogy mosolyogj. Aranyos volt. – Mi az? – Kérdeztem rá.

-          Semmi,  semmi. Csak van egy meglepetésem. Nagyon fogsz, neki örülni remélem. – Még mindig halottam a hangján hogy boldog.

-          Hú… De jó. Alig várom.

-          Mikor megy el Loren családja? – Válaszolni akartam, de a szavamba vágott. - Tudod, mit mindegy gyere ide estére kb. olyan 6-7 felé. Szerintem az jó is lesz.

-          Jó. Ott leszek. Amúgy nem tudom, mikor mennek el.

-          Jó. Akkor gyere szívem. Várlak. – Mondta kedvesen.

-          Persze ott leszek. Életem. Szeretlek. – Olyan sok kedves dolgot mond nekem és gondoltam én is mondok neki.

Én úgy gondoltam miután leraktam a telefont hogy Lorenéket hagyom és én elmegyek valahova mert egy ideje most látják egymást.

-          Loren! Én, elmegyek, hagylak titeket. Úgyis dolgom van. – Igazából nem volt dolgom, de tudtam, ha nem mondom mit csinálok azt akarná hogy maradjak. Azt szerettem volna, ha együtt van a családjával. Csak velük.

-          Jó. Menj csak. Szia.

Felmentem a szobámba és összeszedtem pár dolgot majd elmentem. Nem tudtam hova menni ezért elmentem fagyizni majd utána vásárolgatni, de nem találtam semmit, ami megtetszett volna annyira, hogy meg is vegyem. Utána elmentem sétálgatni leültem egy parkban és nézelődtem. Jó volt egy kicsit ücsörögni. Megint eszembe jutott Harry. Ha rágondolok, mindig mosolygok.  Ameddig visszagondoltam észrevettem, hogy nemsokára itt az ebéd ideje. Beültem egy étterembe és megebédeltem. Utána összevissza mászkáltam és nézelődtem. Láttam pár fura embert is. Végre eljött a hatóra! Alig vártam egész nap. Lassan el is indultam Harryhez. Hamar odaértem, mert ott mászkáltam a környéken. Odaálltam az ajtóhoz és becsengettem. Hamar kinyitotta az ajtót.

-          Szia, Szívem pont jókor jöttél. – Mosolygott rám majd megcsókolt.

-           Szia. – Suttogtam, mert még mindig közel volt hozzám.

-          Gyere be. – Mondta majd átkarolt a derekamon keresztül. Hát persze be is mentem.

-          H… Harry? – Ráncoltam össze a szememet, mert nem értettem. - Harry! – Fordultam oda hozzá és öleltem meg.

Minden olyan volt, mint egy álomban. Rózsaszirmok a földön, félhomályban gyertyák, vacsora az asztalon és persze Harry. Annyira eszméletlenül romantikus volt.

-          Sajnálom, hogy nem töltöttem mostanában veled annyi időt. – Fordult oda hozzám és nyomott egy puszit a homlokomra. Szorosan megöleltem és megcsókoltam.

-          Harry nem kellett volna ennyit fáradoznod. Ez gyönyörű. – Nézzem bele gyönyörűen csillogó zöld szemébe, ami a gyertyafényben még inkább megbabonázott. Megfogta a kezemet és odavezetett az asztalhoz. Vacsora közben azon gondolkodtam, hogy eddig is nagyon szerettem, de most valahogy jobban. Máshogy éreztem. Tudtam, hogy ő is szeret. Amikor végeztünk a vacsorával Harry odafordult hozzám.

-          Van kedved filmet nézni szerelmem? – Nézett rám a csillogó szemével.

-          Persze hogy van életem. – Mondtam mosolyogva. Odament a szekrényhez és odahozott egy pár filmet. Választottunk egyet. Persze hogy a kedvencét az Igazából szerelmet. Én is nagyon szeretem. Fel ált és berakta a filmet majd visszajött és összekucorodtunk a kanapén. Nagyon romantikus volt. De sajnos mivel ma sokat mászkáltam és nagyon kényelmes volt Harryhez hozzábújni ezért hamar elaludtam. Nagyon jó volt úgy aludni, hogy ott volt velem. Amikor vége volt a filmnek gondolom akkor lehetett, mert felkeltem, hogy Harry felvitt a szobájába és lefektetett aludni és betakart. Elment és egy KB 10 perc múlva visszajött egy bokszerben és befeküdt mellém.

-          Szeretlek. – Suttogtam neki és megöleltem.

-          Én is szeretlek. – Mondta nekem majd egy puszit adott a homlokomra és magához húzott. Így aludtunk el együtt.

Utószülinap

Szia :) Megint én vagyok az új résszel.:D

Remélem tetszik. Jó olvasást!

Large

*Loren szemszög*

Anyuék ma jönnek megköszönteni. Ma látom őket először június óta. Furcsa lesz.

-Csörög a telefonood! - kiabálta Harry

-Hú..nem mondod? - nevettem - Felvenném, ha megtalálnám.

2 perc után csak megtaláltam, igaz arra már az illető le is tette. Louis volt. Visszahívtam hátha fontos.

-Na szia, hívtalak csak nem vetted fel.

-Tudom, csak nem találtam, a drágalátos haverod meg az helyett, hogy segített volna röhögve végignézte.

-Melyik?

-Szerinted? Harold.. - mondtam a 'Harold' szót hangosabban, hogy ő is meghallja - Amúgy, miért hívtál?

-Anyudék mikor jönnek? Mert elvinnélek focizni. Tudtommal tudsz. Legalábbis a verebek azt csiripelték - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Hát, elvileg 4-kor száll le a repülő, de ha kivinnél értük a reptérre, megköszönném. Mehetünk! Amúgy azt a verebet véletlenül nem Zaynnek hívják? - nevettem.

-Kiviszlek, és nálatok is alszanak? Akkor 1-kor, azaz EGY óra múlva megyünk. Lehetséges, hogy az a neve.

-Igen, holnap mennek haza. Na akkor egykor nálatok. Szia - és letettem.

Akkor vettem észre, hogy Hazz még mindig engem néz, és vigyorog, mint egy jóllakott napközis.

-Végig engem bámultál?

-Tudtad, hogy végig mosolyogtál? - kérdezett vissza - Aranyosak vagytok.

-Hát...ti is azok vagytok, amikor nem veszekedtek..

-Nem is tudom kik vesztek össze a semmin..- mosolygott.

-Na jó, nekem mennem kell készülődni.

Gyorsan felmentem, és kerestem magamnak focista cuccost. Milyen jó, hogy ennyi dolgot hoztam magammal. Felöltöztem, össekötöttem a hajam és kész is voltam.

Mikor leértem, Cindy is otthon volt. Főztek valamit, ha azt főzésnek lehet venni, amit ők csináltak.

-Húú, hova mész ilyen sportosan? - Cindy

-Fo..-kezdtem, de Harry beleszólt.

-Ahogy hallottam, valahova Louis-val.

-Focizni megyünk, de háromra itthon vagyok, szóval ki tudok menni anyuék elé. Addig felhuzatolnátok? 2 szobába.

-Persze - mosolyogtak.

-Oké. Köszi. Helló - indultam el.

Kb. 20 egész perc múlva oda is értem. Becsengettem. Lou már teljes harci felszerelésben várt.

Közel két órát fociztunk, de elég is volt. Mikor hazaértem, letusoltam és felöltöztem egy normális ruhába, a hajamat kiengettem és egy kicsi sminket raktam.

Háromnegyed négykor már indultunk a reptérre. Jobb előbb ott lenni, mint, hogy késsünk.

A gép pontosan érkezett. Az egész família ott volt. Micsoda meghitt pillanat..

-Sziasztok - mosolyogtam, addig Lou a háttérben húzta meg magát.

-Szia kicsim - öleltek meg anyuék.

-Cső hugii - pacsiztunk le - Ő ki? - mutatott Loura. Ejej.

-Szia. Louis Tomlinson vagyok - nyújtotta a kezét felé - Mrs. Graham, Mr. Graham - biccentett köszönés képpen.

-Ez mind oké, de ő ki?

-A barátom, ha nem jöttél volna rá - nyomatékosítás képpen megfogtam a kezét.

oké ez mind nagyon romantikus. Ugorjunk. Na, a szüleim szegényt kikérdezték mindenről, alig tudott a vezetésre figyelni.

Mikor végre 'haza értünk', lepakolta mindenki a saját kis csomagját a szobájába, és leültünk a nappaliba. Anyu, Apu, Zac, Louis, Cindy, Hazza és én.

-Küldtek 2 levelet a héten - kezdte anyu a mondandóját - Az egyik az egyetemedről jött, a másik egy modelcégtől.

Itt néztem egy nagyot.

-Az egyetemről azt írják, hogy kevesen jelentkeztetek, ezért nem indítják a koreográfus szakot - folytatta apu.

-Mi van? - törtem ki.

-Tessék itt a levél - adták oda.

-Ez valódinak tűnik - kommentálta Lou.

-Igen, igen, de itt azt írják, hogy térítésképp' adnak munkát táncosként. Itt vannak a városok, hogy hova lehet menni. Van köztük London is szóval megbeszélem Margaret nénivel, hogy hadd költözzek ide, és itt tudnék táncosként dolgozni.

-Na, ez nagyon jó ötlet - örvendezett anyu - Majd megbeszéljük vele. A modelügynökséges levélben ezt írják, hogy örülnének, ha elmennél hozzájuk próbafotózásra.

-Aha..na ezt kihagyom - nevettem.

Louis és Harry hazamentek, mi pedig utószülinapoztunk, majd éjfél körül mindenki ágyba jutott.

A várva várt pillanat! visszajött!

*Cindy szemszöge*

Sziasztok hoztam az új részemet. Mint ígértem pár lánynak :) Jó olvasást mindenkinek!

Továbbra is várjuk a cindyloren1@zoho.com e-mailra az üzeneteiteket :)

 

Amikor felkeltem kicsit rosszul éreztem magam. Beteg lettem a pár napja esőben sétálgatástól. Szanaszét hevertek a zsebkendők. De eszembe jutott a tegnap. Hogy Lorennek volt a születésnapja. Láttam őt. Rám mosolygott. Furcsa volt. Nagyon boldog lettem, de nem csináltam semmit csak elkaptam a fejemet. Még egy kicsit ábrándoztam a plafonomat nézve. Gondolkodtam. Visszagondoltam arra, amiket régen csináltunk. Ahogy megismerkedtünk… a randikra. A csókokra. A nevetésre, amikor a hátára vett. Ahogy Luxra vigyáztunk és először mondta, hogy szeret.  Amikor az első randin elbotlottam és elvittek Louissal az orvoshoz. Rájöttem, hogy hiányzik. Nagyon hiányzik. Akaratom ellenére is elkezdtem sírni. Köhögtem párat és kifújtam az orromat. Nagyon rossz volt. Úgy gondoltam, hogy nem bírom tovább. Inkább visszaalszok, hátha megint láthatom az álmomban. Visszaaludtam. Aludhattam kb. egy órát. Halottam hogy valaki bejön a szobámba. Biztos Loren az. Lehet, hogy megint keres valamit. Valaki megcsókolt. Kinyitottam a szememet és Harry volt az. Ki volt öltözve és egy gitár volt a kezében. Elkezdett nekem énekelni. Arról hogy mennyire sajnálja, és hogy mennyire szeret. Én csak néztem és éreztem, hogy könnyes lesz a szemem. Nagyon boldog voltam. Nem hittem a szememnek. Nagyon aranyos volt. Miután befejezte az éneklés letette a gitárt és kérdően nézett rám.

-          Cindy. Drága egyetlen Cindym. Megbocsátasz nekem? Nagyon sajnálom. Szeretlek.

-          Oh. Oh. Harry. Persze hogy megbocsátok. Én is nagyon szeretlek téged.

Azzal kinyújtottam felé a kezemet, hogy megöleljem. Sokáig öleltük egymást az ágyam szélén. Aztán elkezdtük csókolózni. Felmászott mellém. Szorosan öleltem magamhoz. Lassan elkezdte levenni rólam a pizsimet és én is róla a zakót. Elkezdte csókolni a nyakamat. Sokáig a szobámban voltunk. Nem tudom mikor kászálódtuk ki az ágyból. Felöltöztünk és lementük a nappaliba. Meg reggeliztünk és beszélgettünk. Bevettem egy gyógyszert, mert még mindig rosszul éreztem magamat egy kicsit és eszembe jutott.

-          Jézusom Harry! Én beteg vagyok!

-          Mi? Beteg? Mitől?

-          A múltkor, amikor összevesztünk esett az eső és hazasétáltam.

-          Gyere ide. Ne haragudj, hogy miattam megfáztál. – Azzal megölelt és adott egy puszit a homlokomra.  – Van lázmérőtök? Lehet, hogy lázas vagy.

-          És mi így csókolóztuk. És ha te is beteg leszel? Bocsánat. Szólnom kellett volna hamarabb.

-          Ajj Cindy. Én nem leszek beteg. Most csak az érdekel, hogy mi van veled. Hol van a lázmérő?

-          Ott a polcon azt hiszem. – Mutattam a gyógyszeres szekrényre.

Kivette és odahozta nekem. Megmértem a lázamat. 38,6°C.

-          Feküdj le a kanapéra és pihenj. Csinálok neked meleg teát. – Nagyon aranyos volt tőle.

-          Köszönöm. Nagyon aranyos vagy szeretlek. – Mosolyogtam rá és adtam neki egy puszit.

-          Én is téged édesem.

Odamentem a kanapéhoz és lefeküdtem. Hozott nekem egy pokrócot és betakart. Szerintem úgy gondolja, hogy miatta lettem beteg. Pedig nem. A saját hülyeségem miatt. Annyira szeretem, és olyan boldog vagyok, hogy visszajött. Biztos, hogy nem bírtam volna ki, hogy nincs velem. Hozta nekem a teát és tényleg jó meleg volt. Leült a kanapé szélére és vigyázott rám. Ült és mosolygott. Boldog volt. Eszembe jutott, hogy Loren hol van. Nem láttam egész nap sehol.

-          Nem tudod, hol lehet Loren?

-          De igen. Amikor jöttem mondta, hogy elmegy Louval valahova.

-          Jaa. Értem. – Odabújtam hozzá és szorosan megölelt. Így beszélgettünk egy darabig. Néha hozott teát és gyógyszert. Nagyon aranyos volt. Lassan délután felé, amikor már ebédeltem kezdtem álmos lenni.

-          Fáradt vagy? – Nézett rám.

-          Igen egy kicsit.

Utána felsegített az asztaltól és a karjaiban felvitt a szobámba és lerakott az ágyra majd betakart.

-          Köszönöm. Nagyon szeretlek. – Mondtam neki kedvesen.

-          Nagyon szívesen. Én is téged. – Válaszolta egy aranyos mosollyal az arcán.

-          Ugye itt maradsz velem még és nem mész el? Maradj! – Kértem meg.

-          Nem. Ha akarod, nem megyek el. Maradok.

A takarómat megemeltem felé azt jelezve, hogy jöjjön mellém. Befeküdt és szorosan mellébújtam. Halottam hogy a fülem mellett szuszog. Így aludunk el egymást ölelve.

Szülinap

Csokoládés...piskóta, puding..vagy akármi mindenkinek. Itt vagyok én, a tökéletes mindenség! Na a viccen kívül, tényleg itt vagyok és rész is hoztam :D Jó olvasást! :)

*Loren szemszög*

Hát mit ne mondjak, nem a legjobb napnak indult... Dehogynem! Reggel, pontosabban hajnali fél 8-kor (!) drága barátnőm, Cindy, az öt hülye (igen Lou is), Danielle és Perrie az ágyamon és/vagy az ágyam mellett visítozva ugráltak. Auu, a fülem...

Ez van ha az embernek idióta barátai, és szülinapja van.

-Na végre! - szóltam, amikor kitombolták magukat - Z, Perrie nem kéne valamit mondanotok? - néztem rájuk.

-Öööhhmm - kezdte Zayn - Hát Dylan vagy ki.. - nézett Loura.

-Üzent, hogy elköltözött. Tegnap este. Ennyi - folytatta Perrie.

-Nem arra gondoltam... - néztem rájuk olyan 'tudom, hogy tudod, hogy miről beszélek' nézéssel - A kis szemét! Azt sem mondta, hogy boldog szülinapot? Hát ennyit a barátról.. - esett le, mit mondtak az előbb.

-Bocsii, de hát szülinapod van! - mondták mosolyogva.

-Okéé. Na de most kifelé! Összekapom magam, és lemegyek.

Mikor eltűnt az a sok ember villámgyorsasággal felöltöztem és a nappaliba mentem. A többiek már nagyon vártak. Kérdőn rájuk néztem és a "tömegből" Louis állt meg előttem.

-Először is, boldog szülinapot! - kezdte mondandóját - Másodszor. hülye voltam! De tényleg! Egy barom... Azt hittem, hogy megcsalsz, méghozzá a haveroddal.. Szerintem nem tudod, de nagyon meglepődtem! És azzal a csajjal is csak féltékennyé akartalak tenni, szerintem nem sikerült..

-Ha ez bocsánat kérés akart lenni, akkor egye-fene elfogadom.. - Mindenki igyorgott, mint a jól lakott napközis.

-CSÓKOT! - ordibálták a többiek.

-Na, azt most nem! - indultam a lépcső felé, de valaki megragadta a kezemet, és visszahúzott. Lou volt az. Belenéztem a gyönyörű szemeibe és elolvadtam. Megcsókolt..

-Na gyerekek induljunk 12 óra múlva buli... - Mondta Leeyum, mikor véget ért a jelenetünk.

-Milyen buli? - kérdeztem

-Tudod, szülinapod van..Dereng valami? Az emberek ilyenkor bulizni szoktak..

-Nekem nem kell buli!

-De lesz! Nincs vita..Megyünk, mert még mindenkinek készülnie kell..

-Oké.. De nem fogok most készülni! Szépen visszafekszek aludni! - jelentettem ki

Mindenki összeszedte magát és elindultak haza.

-Louis! Nem óhajtanál jönni? - Szólt Dani.

-Megyek aludni Lorennel. Jó éjt! - elindult felfelé. Egy darabig nevetve néztem, majd kikisértem a bandát. Cindy is ment velük. Vagyis nem velük, csak egyidőpontban mentek ki az ajtón, mert ez alatt a fél óra alatt nem is nézett Harryre, még a közelében sem volt..

Mikor felértem a szobámba Lou már aludt. Nem viccelt..

Befeküdtem mellé és engem is elnyomott az álom..

 

*Délután 5*

-Olyan jó, hogy kibékültetek - mondta Cindy ruhaválasztás közben.

-Igen. Szerinted ez milyen? - mutattam meg neki az egyiket.

-Hmm..Szép - mosolygott. Nincs kétség tényleg szép volt.

-Oké, akkor megpróbálom - és már bent is voltam a próbafülkében - Amúgy mikor kezdődik?

-Nyolc. Szóval van egy óránk, azután meg készülnünk kell, mer fél nyolckor indulunk a 1D házhoz. Onnan megyünk valahova, aminek nem tudom mi a neve..

-Értem.. Na, milyen? - jöttem ki és furdultam körbe.

-Húú..tök jó - mosolygott.

Kifizettem és mentünk haza. Hát az a két óra majdnem kevés volt, mert letusoltam, hajat mostam és szárítottam, felöltöztem és sminkeltem. Pont fél nyolcra lettem kész.

Hívtunk egy taxit ezért 10 perc alatt ott is voltunk.

-Hú, de csinosak valakik - fogadott minket Niall.

-Ezt csak Cindynek mondatod, ugyanis Loren a csajom.. - lépett oda hozzánt Lou - amúgy tényleg nagyon csinosak vagytok.

-Köszönjük, de indulhatnánk?

-Persze. Induláás!

Ahova mentünk csak egy utcányira volt, szóval gyalogoltunk.

A hely nagyon szép volt és a hangulat is jó volt.

***

-Mindenkinek nagyon köszönöm ezt a napot, és a tortát is.

-Ez csak alap - válaszolták.

-Loren tudnál jönni velem egy kicsit? - szólt Louis

-Persze - mosolyogtam.

-Szóval boldog születésnapot mégegyszer! - adott oda egy dobozt. Kinyitottam és egy csoda szép nyaklánc volt benne.

-Nagyon köszönöm! - csókoltam meg - segítesz felrakni.

Mikor visszamentünk mindenki  a nyakláncommal foglalkozott. Aztán amikor elnyugodtak taxival hazamentünk. Átvettem a ruhámat a pizsimre és elaludtam.

A nagy veszekedés...

*Cindy szemszöge* Nagyon tetszett nekem ez a rész. Én írtam és majdnem sírtam. Szerintem nagyon jó lett. Jó olvasást. És várjuk az e-maileket a cindyloren1@zoho.com  ra.  Köszi :)

 

Már kb. egy hete nem beszéltem Harryvel. Nem tudott eljönni eddig kettő megtervezett randinkra sem. Nagyon elegem volt. Mérges vagyok rá egy kicsit is emiatt. De azt sem akarom, hogy a rajongói ne szeressék. Nem akarom kisajátítani. Elhatároztam, hogy amikor felkelek, elmegyek hozzá és elmondom, hogy mi bánt. Hátha megérti ő is. Lementem inni egy kakaót.

-          Jó reggelt Loren. Hogy aludtál?

-          Reggelt. Jól. Te?

-          Szokásos…

-          Harryről álmodtál megint?

-          Igen. Elterveztem, hogy elmegyek hozzá és megbeszélem vele ezt az ügyet. Már egy kicsit zavar.

-          Jól teszed. Engem is Zayn piszkál, hogy Louval béküljek ki.

-          Szerintem is ezt kéne tenned. Megérdemli. Szerintem aranyos. Aranyosak vagytok együtt.

-          Ne kezd te is. – Azzal felmentem a szobámba.

Leültem az ágyra. Végigzongoráztam magamban szinte minden eshetőséget.

1, Odamegyek, becsöngetek, megmondom, igazat ad nekem, és minden megy úgy, mint régen.

Magunk között szólva nekem ez tetszett a legjobban.

2,  Odamegyek, becsöngetek, megmondom, veszekszik, elmegyek.

Ez nagyon nem szimpi de benne van a pakliban.

3, Nem érek oda, mert úgy döntök, hogy nem megyek.

Ez gyávaságra utalna.

Úgyhogy szinte mindent átgondoltam. Arra is gondoltam, hogy elindulok, de elüt egy autó. Ez az eset nem nagyon tetszett valahogy. Már lassan dél volt. Kicsit borús. Itt Londonban sokat esik az eső.

-          Hogy tervezed mikor mész?

-          Nem tudom. Szerintem olyan délután 5-6 körül.

-          Az jó. – Mosolygott rám. – És mit fogsz neki mondani?

-          Hát… hogy szerintem nem foglalkozik velem eleget meg elhanyagol.

-          Sok szerencsét. – Rám mosolygott majd kiment a szobámból.

Lassan kezdett délután lenni. Én még mindig ott ültem a szobámban. Pizsamában. Lassan fel kéne öltözni szerintem. Azzal a lendülettel felálltam és odasétáltam a szekrényemhez és kivettem egy ruhát, amit szerettem majd felvettem. Megálltam a tükör előtt.

-          Szerintem ez jó is lesz.

Lementem a lépcsőn és megmutattam Lorennek is. Ott volt Perrie.

-          Szia! Hogy vagy? Zayn mondta, hogy összevesztél nemrég Harryvel. Sajnálom.

-          Szia Perrie! Igen Hosszú történet. Most megyek hozzá nemsokára, hogy beszéljek vele.

-          Zayn mondta, hogy nagyon lobbanékony lett és mostanában nagyon ideges.

-          Óh! Tényleg? Akkor lehet, hogy nem is kéne mennem. Nehogy jobban felhúzzam.

-          Te döntesz. – Szólt bele Loren is.

-          Szerintem beszélj vele. Oldjátok meg a dolgokat. Mi Zaynel így szoktuk.

-          Jó szerintem akkor is megyek. Meg szeretném beszélni vele. Van egy furcsa érzésem, hogy nem biztos, hogy kéne mennem, de megyek.

Lassan eljött az időm. Hatóra. Elindultam. A hasamban repkedtek a lepkék. Remegni kezdett a lábam is. Odaértem az ajtajához. Nem volt otthon senki csak ő. Láttam. Ott ült a TV-nél. Csengettem. Kinyitotta az ajtót és meglepődve nézett engem.

-          Szia, Harry. Jöttem megbeszélni a dolgokat.

-          Hello. Milyen dolgokat?

-          Hát azt, hogy nem foglalkozol velem eleget.

-          De én igenis foglalkoztam veled.

-          Nem. Nem foglalkoztál velem. Elhanyagoltál. Kétszer is. Azt mondtad, hogy jössz, de nem jöttél. Mindkétszer. – Feljebb vettem a hangomat.

-          Igen mert fontosabb dolgom volt min veled randira menni. – Innentől már ordítottunk a nappaliban.

-          Mi? Fontosabb dolog? Mi volt az? Interjút adni valami hülye tv stúdiónak fontosabb, mint velem egy randi?

-          Nem, de megígértem már egy hónapja hogy megyek csak elfelejtettem és nem mondhattam le.

-          Hogy felejthetted el? Ilyet nem felejtenek el csak úgy! Jó akkor ez volt az első. Mi van a másodikkal? Tudod, mit nem is érdekel.

-          Jó ne is érdekeljen.

-          Tudod te mennyit sírtam otthon? Loren vígasztal, aznap amikor neked el kellet menni, interjúzni. Ott vártalak vagy három órán keresztül az új ruhámban, amit aznap vettem.

-          Hát akkor nem kellett volna elmenni ezért vásárolni!

-          Hogy mondhatsz ilyet? Nekem fontos volt. – Itt kicsordult egy könny a szenemből. – Legalább egy SMS-t írhattál volna, hogy nem tudsz jönni.

-          Nem volt időm. Sietnem kellett. – Már senki sem ordított.

-          Sietned kellett? Komolyan? Jó... – Nem bírtam kitört belőlem a sírás. Nem akartam ott lenni. Megbántam, hogy elmentem. Jobb lett volna ennél az autós verzió is.

Elindultam az ajtó felé. Harry odaugrott.

-          Maradj. – Könnyes szemmel ránéztem.

-          Nem. Nem akarok itt lenni. Nem akarom ezt. – Mondtam halkan.

-          Mi? Mit nem akarsz? Szakítasz? – Kérdezte megdöbbenve.

-          Igen. – Suttogtam és közben zokogtam.

Majd utána kinyitottam az ajtót és kinéztem. Szakadt az eső. Nem érdekelt csak minél messzebb legyek.

-          Cindy, ha hazamész ilyen szakadó esőben beteg leszel. Gyere, hazaviszlek. – Ránézem könnyes szemmel majd kiléptem az ajtón mit sem törődve azzal, amit mondott. Fújt a szél. Két kezemet a hónom alá sétáltam a szakadó esőben már majdnem öt lépésre a házától.

-          Cindy! – Kiabálta utánam, de nem érdekelt. Elengedtem a füle mellett.

Lassan elhagytam a házát. Csurom vizes voltam. Fáztam. Egyre csak az járt a fejemben, ahogy veszekedett velem. Nagyon rossz volt. Sétáltam az esőben és csak sírtam. Olyan volt mintha már órák óta sétáltam volna. Hazaértem. Végre!

-          Úristen Cindy!! Mi van veled? Mit kerestél odakint ilyen időben?  - Támadott le Perrie. Loren csak tátott szájjal nézett engem. Megszólalni sem tudott.

Csak rájuk néztem és sírtam. Igen még mindig. Felmentem a szobámba és bezárkóztam. Nem érdeket semmi.

-          Cindy nyisd ki az ajtót hoztam neked törölközőt. – Mondta Perrie

-          Nem kell.

Egy ideig mondta, hogy nyissam, ki de nem nyitottam. Lassan álomba sírtam magamat.

Egy jó nap

Hali! Most nincs nagyon kedvem a bevezető szövehhez, szóval tessék :)

*Loren sz.sz.*

Cindy és Harry között már egy hete nincs semmilyen kommunikáció..Nem tudom, mi lesz így. Próbálom nyugatatni szegény lányt, hogy minden rendben lesz. Lou még mindig az agyamat próbálja húzni, elég kevés sikerrel, Zayn meg próbál emge, rávenni, hogy béküljek ki vele. Azt hiszem ez nem fog menni. Perrie, Dani és Cindy annyira lefoglaltak, hogy Dylannel is csak egyszer találkoztam. Liamnek 2 hét múlva szülinapja lesz és még ki kéne találnom, hogy mit adok neki. Semmi ötletem nincs.

Mivel délelőtt unatkoztam és az eső is esett, nem tudom hány hét után bekapcsoltam a notebookom. A szokásos közösségi oldalak után bejelentkeztem Skypera. Anyu online volt. Egy perc sem telt el, és már hívott is.Nagyon örült nekem. Mindenről beszélgettük, hogy itt velünk mi van, ott velük mi van.

2 óra múlva, amikor végeztünk elmentem bevásárolni, mert alig volt otthon valami. Egy nagy táskával indultam, haza, mikor találkoztam Perrievel és Zvel.

-Holnap lesz a szülinapod! Holnap lesz a szülinapod! - ugrált Perrie

-Igen? Igen! De...te ezt honnan tudod? - kérdeztem (szerintem) hülye fejet vágva - Zayn.. - sóhajtottam.

-És a többiek! - védte magát nevetve.

-És a többiek..Am idén nem fogom nagyon megünnepelni...eljöttök tiii, meg Dylan, aztán ennyi..

-Okééé - néztek össze. Ajaj ez nem jót jelent...

Még egy kicsit beszélgettünk, aztán indultam haza. Nekiálltam főzni. A vártnál jobb lett. Nem azt mondom, hogy egy mama főztje, de ehető. Közben Cindy is haza érkezett. Evett a kajából és ízlett neki! Úúú. Úgygondolom fejlődő képes vagyok.

A délutánt megértük, ezért egy film megnézése után beszabadultunk a belvárosba.

Az eső már délben elállt, de a levegő még hideg volt, így jól tettük, hogy vittünk magunkkal kardigánt. Gyalog mentünk, és mire eljutottunk odáig, és még ott is sétáltunk, hivatalosan is bejelentem leszakadt a lábam. Igaz, nem vettünk semmit, mert csak window shoppingoltunk, de elég jól éreztem magam.

Mire haza estünk (szószerint) már besötétedett, így elterveztük, hogy horror filmet nézünk, éjfélig, ugyanis pontosan éjfélkor kívánnom kell,hisz én leszek a szülinapos. Még szerencse, hogy egyetem előtt álló lány vagyok.

Kiválasztottunk egy Paranormal activityt, de éjfélig még bőven volt időnk, én egy másik részt is meg akartam nézni. Cindy egyáltalán nem. Ő félt, ezért inkább Youtube-on nézegetünk videókat. Annyit röhögtünk, hogy a hasunk már elég rendesen fájt.

És eljött az éjfél. Tudom, ez egy kicsit rémtörténetesen hangzik. Kívántam. Sokat gondolkoztam rajt, hogy mi lehet a megfelelő kívánság, de végül döntöttem.

A kívánság után még egy kicsit hülyéskedtünk, majd kidőltünk. Azt hiszem elfáradtunk, de kijelenthetem, nagyon rég éretzem magam ilyen jól.

Vártam de nem jött

Sziasztok! Írhatok nekünk a cindyloren1@zoho.com e-mailra.

*Cindy szemszöge*

 

Reggel hamar keltem fel. Lementem és reggeliztem. Sehol nem volt senki, de boldog voltam, mert Harry azt monda, hogy elvisz egy romantikus randira. Nagyon vártam. Lassan miután megreggeliztem felmentem a szobámba. Leültem az ágyra és gondolkoztam, hogy mit vehetnék fel, mert hatra itt lesz értem. Eszembe jutott, hogy láttam az egyik üzletben egy ruhát, ami nagyon illik ehhez az alkalomhoz. Felhívtam Lorent hogy nincs-e kedve eljönni velem, mert hiányzik.

-          Szia! Mi van veled?

-          Szia! Semmi kicsit ki vagyok még Lou miatt, de jól.

-          Van kedved eljönni velem vásárolni? Harry elvisz egy randira és kinéztem egy nagyon jó rucit.

-          De. Persze nemsokára otthon vagyok.

-          Okés. Várlak. Szia.

-          Szia.

Leraktam a telefont és felöltöztem. Lementem ittam egy pohár vizet, felvettem a cipőmet. Kimentem a ház elé és kb. öt percet vártam és jött is Loren.

-          Szia. Na hova gondoltad?

-          Szia, a nevét pontosan nem tudom, de tudom, hogy merre van a bolt. – nevettem.

Azzal el is indultunk. Egész oda úton beszélgettünk, hogy mi volt vele Dylannél, meg hogy miket csináltak meg hogy mi itthon mit csináltunk. Lassan odaértünk a bolthoz. Bementünk és körülnéztünk. Nagyon sok szép ruha volt, de nem találtam azt, amit én szerettem volna megvenni. Sok keresés után találtam egy másikat, ami jó volt.

-          Szerinted Loren milyen? Megvegyem?

-          Hát… Szerintem jó. – Mondta egy kicsit kételkedve.

-          Jó. Jó lesz. Akkor megveszem.

Levettem és odamentünk a kasszához hogy kifizessük. Nagyon hosszú volt a sor. Végre sorrakerültünk és kifizettem. Mentünk, hazafelé de siettünk, mert öt óra volt. Amikor hazaértünk felöltöztem. Felvettem egy hozzá illő cipőt is. Megcsináltam a hajamat is.

-          De jó alig várom. Már csak tíz perc van. – Mondtam izgatottan.

-          Jó nyugi. Ülj le.

Leültem. Lassan már csak öt perc volt hátra. Az is eltelt.

-          Hú Loren akármelyik pillanatban itt lehet! Nagyon várom. – Már alig fértem bele a bőrömbe.

-          Jó. Érezd jól magad. Hozok neked egy pohár vizet.

Odaadta lassan megittam. Vártam. Eltelt még öt perc. Kezdett fura lenni.

-          Eltelt öt perc és nem jött. Szerinted mi lehet vele? – Kérdeztem már kétségbe esve.

-          Nem tudom. Lehet, hogy csak késik. Várjunk még. Biztos jönni fog. – Odaült mellém.

Vártunk. Már egy órája vártam. De semmi.

-          Loren. Loren szerintem nem fog jönni. – Mondtam könnyes szemmel.

-          De. Biztos jönni fog csak azt hiszi, hogy hét és nem hat. Majd jól leszidjuk. Mit szólsz? Mosolyogj. – Mondta kedvesen és megölelt.

-          Jó. Lehet, hogy igazad van. – Mondtam egy kis mosollyal.

De tudtam, hogy nem mond igazat. Harry soha nem felejt el semmit. Főleg nem ilyeneket. Szerintem közbejött valami.

-          Loren felmegyek, a szobámba megigazítom, a hajamat szólsz, ha jön? – Kértem meg fedő sztoriként.

-          Persze. Ne segítsek?

-          Nem kell, köszi. Meg tudom csinálni én is. – Erőltettem egy mosolyt.

Felmentem a lépcsőn.

-          De Loren csak akkor gyere fel, ha tényleg itt lesz.

-          Jó.

Felmentem és beleestem az ágyamba és csak sírtam. Tudtam, hogy nem fog jönni. SMS-t sem küldött. Megfogtam a telefonomat és kikerestem Harry-t.

-          Hello. Hol vagy most?

-          Szia Cindy. Bocsi kicsim most nem tudom menni, mert a rádiónál vagyok. De majd bepótoljuk. Mit szólsz hozzá?

-          Jó. Oké. Akkor, szia.

-          Bocsánat. Szeretlek.

-          Szia. Én is.

Letettem a telefont és eldőltem az ágyamban. tíz perce sírtam. Vettem egy mély levegőt és lementem szétfojt, sminkel.

-          Loren. – Mondtam sírva.

-          Mi az? Mi a baj? Jól vagy?

-          Loren. – Nem bírtam többet mondani. – Nem tud jönni.

-          Mi? Miért? Hol van?

-          Rádió. – Mondtam és megölelt.

Leültem a kanapéra. Csak azért sem érdekelt, hogy melyik rádió és hogy miről beszélnek.

-          Loren? Lehozod a pizsimet? Álmos vagyok.

-          Gyere fel. Ne itt aludjál.

-          Jó. Megyek.

Azzal felálltam és felvonszoltam magamat a képcsőn. Be a szobámba. Loren odaadta a pizsimet és felöltöztem. A ruhát levágtam az ágyam végébe. Loren csak nézett. Leült mellém az ágyra.

-          Minden rendben?

-          Igen. Jól vagyok. – Sóhajtottam egyet. Loren megölelt.

-          Aludj. – Majd kiment a szobámból.

Nagyon szomorú voltam, de lassan elaludtam.

A mindent eldöntő kép
Csokoládéé. Na, igen megint késtem... Mentségemre, nem volt jó a gépem..

*Loren szemszöge*

A koncert közepén éreztem, hogy rezeg a telefonom. MMS jött. Ismeretlen számtól. Gondoltam megnézem. Egy kép volt, amin Lou és egy csaj csókolóznak.

Dylan észrevette, hogy eléggé furcsa fejet vágok.

-Minden rendben? - válaszul megmutattam neki a képet. - Haza menjünk?

-Nem, legalább lekiismeret furdalás nélkül jólérzem magam. - mosolyogtam és tovább tomboltam.

Hazafele még a kocsiban is a koncert hatása alatt voltunk, ezért szerencsére nem volt annyira sok autó.

Mikor felértünk a lakásba, én elmentem letusolni, addig ő meg evett (?). Majd amíg ő fürdött én tévéztem egy kicsit. Aztán, amikor végzett, elmentünk aludni. Volna! Csakhát,  megcsókolt.

-Jaj...bocsi - távolodott el.

-Ha ő jól érzi magát, akkor én miért ne? Amúgy is neked van kiszemelted.. - vigyorogtam (tudom, most nagy kurvának képzeltek, de alig, hogy együtt voltunk Louval)

-Csak jól néz ki és csak 2-szer beszélgettünk - rántotta meg a vállát.

Egy darabig mind ketten fürkészően néztük a másikat, majd heves csókcsata lett belőle. Aztán valahogyan az ágyra kerültünk...

 

*Reggel*

 

Én előbb keltem, mint ő ezért el akartam menni venni kávét, de rájöttem, hogy csak a pizsim van, és a tegnapi ruhám, ezért neki estem  a konyhának és megkerestem a kávéfőzőt. A szekrény egyik eldugottabb pontján volt, alig használva. Megfőztem, és leültem a kanapéra egy naagy bögre kávéval.

Éppen a csatornák közt zongoráztam, amikor megszólalt egy hang.

-Nem lesz egy kicsit sok? - hangjából hallottam, hogy mosolyog, de azért sem fordultam felé.

-Akkor te engem nem ismersz - kapcsoltam ki a tévét és a konyhába indultam.

-Igazad van, neked ez nem sok, de a szívednek?

-Már megszokta - legyintettem.

-Hát jó...amúgy ami tegnap este történt..

-Felejtsük el - mosolyogtam - csak jól éreztük magunk.

-Köszönöm - mosolygott.

-Figyu..van egy kis bibi...csak  a tegnapi ruhám van itt, szóval, ha megkérhetnélek, elviszel haza? Átöltözöm, és beülhetünk, utána kajálni. Csak írnom kell egy üzit Cindy-nek, hogy a srácok ott vannak-e.

-Persze.

Összepakoltam a cuccom és írtam a barátnőmnek egy SMS-t. Egy perc múlva jött is a válasz, hogy ő a srácoknál van, szóval elméletileg senki sincs otthon, ezért elindultunk haza. Ismét pizsamában..

Tényleg nem volt senki otthon. Gyorsan felszaladtam, lepakoltam és elviselhető állapotba varázsoltam magam. Dylan otthagyta a ház előtt a kocsit mert nem akartunk olyan messze menni. Elmentünk kajálni a KFC-be, nem akartunk nagyon étterembe vagy valami ilyesmi helyen kajálni. Igazából megvettük a cuccot és indultunk is haza, ezért útközben ettünk. A ház előtt elbúcúzunk egy olyannal, hogy ,,Mondd meg Cindy barátnődnek, hogy találkoznunk kell".

Mikor beléptünk az egész bagázs a nappaliban és/vagy konyhában volt. Ledobtam a cuccom és leültem Zany mellé PS-ezni.

-Hol voltál? Aggódtunk..

-Tunk? - válaszoltam kérdéssel.

-Igen, mindenki..

-Naaa, ne túlozzunk..csak te és Cindy - vágott közbe Louis.

-Jó helyen voltam... - Z csak bólintott - és gondolom, hogy neked nem hiányoztam - mindenki kérdőn nézett rám, mire én csak egy személynek mutattam meg a képet, amot tegnap este küldtek. Lounak. Erre ő csak gúnyosan moslygott.

-Olyan jó, hogy már itt vagy - ölelt meg Cindy.

-Ja, neked meg üzeni Dylan, hogy találkoznotok kell még - mosolyogtam, mire ő csak bólintott.

A délutánt a többiekkel töltöttem. Jól éreztem magam. Amikor elmentek a fiúk, csajos estét tartotunk popcornnal, különböző krémekkel és filmekkel.